A hátfájás sürgető probléma az orvostudományban. Amellett, hogy a hátfájás az egyik leggyakoribb oka az orvoshoz fordulásnak, a probléma számos aspektusa még mindig kevéssé ismert, és nagyon kevés olyan kezelés létezik, amely erős bizonyítékokkal rendelkezik.
Élete során a lakosság 70-80%-a szenved legalább egyszer hátfájástól. Epidemiológiai vizsgálatok szerint a derékfájás előfordulási gyakorisága eléri a 40-80%-ot. A munkaképes korú betegek 10-20%-ában az akut hátfájás krónikussá válik. Ez a betegcsoport az, amelyet a gyógyulás szempontjából kedvezőtlen prognózis jellemez, és ez teszi ki a hátfájás kezelésének összes egészségügyi költségének 80%-át.
A hátfájás mindenki számára ismerős. Még azok is, akik nem tudtak az orvosokról, olykor fájdalmas érzéseket tapasztalnak, amelyek séta közben és nyugalomban, tömegközlekedésben, munkahelyen, akár alvás közben is előfordulnak. Általában a hátsó kényelmetlenség első megnyilvánulása a fáradtságnak, a túlterheltségnek és a túlzott fizikai erőfeszítésnek tulajdonítható. Valójában a hátfájás néhány óra pihenés után gyakran magától elmúlik. A krónikus fájdalom azonban aggodalomra ad okot. És nem hiába. Végül is ez lehet az egyik első jele a gerinc vagy más belső szervek betegségeinek.
Mi okozza a hátfájást?
Általában a sérülések vagy egyszerűen sérülések ilyen típusú kényelmetlenséghez vezetnek, nevezetesen:
- törések;
- Gerincferdülés;
- Görcsök;
- Izom nyújtás;
- Szív-, vesebetegségek;
- Sérv;
- Osteochondrosis.
Lányoknál a húzódó hátfájás, amelyet fáradtság kísér, terhességet jelez. A hátfájás gyakori azoknál az embereknél, akik keveset mozognak, hosszú ideig dolgoznak számítógéppel, vagy nehéz tárgyak szállításával kapcsolatos fizikai munkát végeznek. Szintén hozzájárulnak a fájdalmas érzések megjelenéséhez az alultápláltság, a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás.
Mi okozza a hátfájást?
A vertebrogén patológia klinikai megnyilvánulásai a kompressziós-ischaemiás szindrómák, elsősorban a radiculopathia (5-10%) és az izomtónusos reflex szindrómák, amelyek radiculopathiát kísérnek, vagy elszigetelten figyelhetők meg (90%).
Minden helyi fájdalominger elsősorban a neki megfelelő szegmensben okoz reflexet. Ebben a zónában bőrhiperalgéziát, izomfeszülést, a csonthártya fájdalmas pontjait, a gerinc megfelelő szegmensében a mozgáskorlátozást és (esetleg) a belső szerv diszfunkcióját figyeljük meg. A reflexhatás azonban nem korlátozódik egy szegmensre. Az egyik gerincmozgási szegmens disztrófiás változásai jelentős számú szegmens reakcióját váltják ki, ami feszültséget okoz a hát extensor izmában. A perifériás patológia központi reakciót vált ki; ez a mozgás sztereotípiájának megváltozásához vezet, mint a sérült szerkezet védelmére. Így egy megváltozott mozgástípus keletkezik, amely az azt okozó perifériás folyamat megszűnése után is fennmaradhat.
A hátfájást nemcsak a helyi fájdalom szindróma jellemzi, hanem jelentős pszichológiai megnyilvánulások is. A fájdalom csúcspontján a szorongás kifejezett érzése alakul ki, egészen a depresszióig. Ugyanakkor a fájdalom megítélésében érzelmi instabilitás, valamint a fájdalom külső megnyilvánulásainak eltúlzása, vagy éppen ellenkezőleg, indokolatlanul túlzott óvatosság tapasztalható a mozdulatoknál. Ugyanakkor az egészség és a munka szempontjai szorosan összekapcsolódnak, ezek kombinációja a gazdasági mutatókkal, a munkahely elvesztésének kockázatával. Csak egy általános orvos tudja figyelembe venni a különféle tényezőket a beteg kezelése során.
Az elhúzódó hátfájást, amely miatt orvoshoz kell fordulni, maguk a csigolyák, a csigolyaközi porckorongok és az ízületek, a gerinc szalagos vagy izomvázának károsodása okozza. Ebben az esetben a fájdalom megjelenéséhez vezető betegség viszonylag kedvező lehet a kezelés és a prognózis szempontjából (például osteochondrosis), és végzetes (gerincáttétek, myeloma multiplex).
Ezenkívül a hátfájást belső szervek betegségei is kísérhetik, mint például a pyelonephritis, a belső nemi szervek betegségei, az alsó bélrendszer.
A gerinc különböző degeneratív-dystrophiás elváltozásaiban jelentkező hátfájásnak közös patogenetikai jellemzői vannak. Jelenleg három fő patofiziológiai mechanizmus ismert a hátfájás kialakulásában. Az első mechanizmus a perifériás szenzibilizációhoz kapcsolódik, vagyis a perifériás fájdalomreceptorok (nociceptorok) ingerlékenységének növekedéséhez trauma, fertőzés vagy egyéb tényezők miatt. A hátfájásért felelős nociceptorok a csigolyaközi porckorong annulus fibrosusában, a hátsó longitudinális ínszalagban, a supraspinatusban, az interspinosus és intertransverzális szalagokban, a dura mater területein, a facet és a sacroiliacalis ízületekben, a gerincvelői ideggyökerekben, a gerinc ganglionokban, a paravertebralis izmokban találhatók. A csigolyák és a ligamentum flavum általában nem rendelkeznek nociceptorral. Az intervertebralis porckorong központi része nagy mennyiségű foszfolipáz A enzimet tartalmaz2, amely részt vesz az arachidonsav metabolizmusában, ami fájdalomközvetítők, például prosztaglandinok és leukotriének képződését eredményezi. Ezenkívül a gerincvelő hátsó szarvát körülvevő érzékszervi rostokból neurogén fájdalomközvetítők, például P-anyag, vazoaktív intestinális peptid (VIP) és kalcitonin gén által szabályozott peptid szabadulhatnak fel, amelyek fájdalmat okoznak. A P-anyag és a VIP elősegíti a proteázok és kollagenázok enzimaktivitásának növekedését, és fokozhatja a degeneratív folyamatokat a három ízületi komplexumban (csigolyaközi porckorong, csigolya és fazetta ízület). A receptor szenzibilizáció a hát mozgásszervi szöveteinek károsodása és ezeknek a gyulladást elősegítő anyagoknak a felszabadulása következtében következik be. Ennek eredményeként a gyenge mechanikai ingerek is aktiválják a nociceptorokat és fájdalmat okoznak.
A második patofiziológiai mechanizmust - neurális ectopia - a gyökér, az ideg vagy a gerinc ganglion sérülése, kompressziója vagy ischaemia során bekövetkező károsodása okozza. Csökken a szenzoros neuronok ingerlékenységi küszöbe, megjelennek a spontán impulzusok méhen kívüli forrásai, ami nehezen kezelhető neuropátiás vagy radikuláris fájdalmat eredményez. A radikuláris fájdalom másik lehetséges forrása a ganglion gerincvelő.
A harmadik mechanizmus a központi szenzibilizációhoz kapcsolódik, amelyet a gerincvelőben és az agyban lévő működő struktúrák számának növekedése jellemez, amikor a periférián nociceptív stimuláció lép fel. Amikor fájdalmas irritáció lép fel, az felerősödik a gerincvelőben, ami a fájdalom fokozódását okozza. Ugyanakkor az afferensek gyenge ingerlése is hozzájárul az úgynevezett központi fájdalom megjelenéséhez. Közvetlen agysérülés (gerinc sérülés, stroke) is provokálhat központi szenzibilizációt.
Mi a hátfájás természete?
A hátfájás általában fáj, húz, a gerinc egy bizonyos területére koncentrálódik. Vannak azonban éles, váratlan támadások is, az úgynevezett lumbágó. Lehetséges a hátfájás besugárzása is, amely a végtagokra, nyakra, vállakra terjed. Így a hát betegségeinek különféle megnyilvánulásai lehetségesek, ami jelzi, hogy milyen odafigyeléssel kell kezelni a betegség stádiumának és típusának meghatározását.
Hogyan lehet felismerni a hátfájást?
A szükséges kezelés meghatározása érdekében az orvosok általában először beszélnek a pácienssel, érdeklődnek a hátfájást okozó tünetek, valamint más szervek állapota iránt. Vér- és vizeletvizsgálatra, valamint fizikális vizsgálatra is szükség lehet.
Az alkalmazott modern diagnosztikai módszerek közül:
- röntgen;
- Mágneses rezonancia képalkotás;
- CT vizsgálat.
Hogyan kezelik a hátfájást?
Sajnos lehetetlen teljesen megszabadulni egy ilyen állapottól, mint a hátfájás, azonban nagy a valószínűsége annak, hogy minimalizálja a kényelmetlenséget. Ehhez orvosi módszereket alkalmaznak, valamint a konzervatív orvoslás módszereit.
Tehát a leggyakrabban használt gyógyszerek közül:
- Gyulladáscsökkentő gyógyszerek;
- Chondoprotektorok;
- Izomrelaxánsok;
- Fájdalomcsillapítók.
Ne feledje azonban, hogy mindezen gyógyszerek túlzott fogyasztása mellékhatásokhoz vezethet, ezért csak orvos tanácsára vásárolja meg és használja őket.
A konzervatív gyógyászat módszerei általában fájdalommentesek, és nem járnak komplikációkkal, azonban ezeket is érdemes orvos irányítása mellett alkalmazni, aki figyelembe veszi a hátfájást. Például korábbi szívbetegségek, sérv, érrendszeri és vérkeringési problémák esetén a manuális terápiás módszerek csak árthatnak. A különböző klinikákon széles körben alkalmazott nem gyógyszeres módszerek közül megkülönböztethetjük:
- Maszoterápia;
- Fizioterápiás eljárások;
- Manuális terápia módszerei;
- Akupunktúra;
- Lézerterápia;
- Elektroforézis.
Ne feledje, hogy ezen tevékenységek bármelyikét csak szakemberek végezhetik!
A kezelés folyamata általában körülbelül két-három hétig tart, és az eredmény megszilárdítása érdekében a kezelést szanatóriumban csatlakoztathatja.
Hogyan lehet megelőzni a hátfájást?
Annak érdekében, hogy a hátfájás ritkán zavarjon, kövesse az alábbi szabályokat:
- Tartsa meg a testtartását, ne görnyedjen;
- Ne dolgozzon sokáig ugyanabban a helyzetben;
- Próbáljon meg kevésbé ülni keresztben;
- Kevésbé hirtelen mozdulatokat végezzen;
- Aludj kemény ágyon;
- Egyél helyesen, hagyd fel a dohányzást és az alkoholt;
- Menjen sportolni, menjen edzőterembe vagy uszodába, vegyen részt aerobik vagy jóga részlegen;
- Ne sétáljon hosszú ideig magassarkúban.
A hátfájás meglehetősen kellemetlen, főleg krónikus megnyilvánulásaiban, éles rohamaiban, azonban a megfelelő kezelés és az aktív életmód könnyen megbirkózik ezzel a problémával!